Történelmünk szemüvege

2019. május 13. 13:26

Nyugaton buta kampány folyik a tanterv dekolonizálásával kapcsolatban.

2019. május 13. 13:26
Frank Füredi
Látószög

„A nyugati történelem az első világháborúval kapcsolatban amnéziától szenved. Nagyon sokan nem akarnak arról írni, mi történt a háborút követően a húszas és harmincas években, vagy ha írnak, ugyanazt a történelmet írják, amit a kommunista idők alatt Nyugaton. Másfajta történelmet nem lehet írni, mert igazából azt akarják, hogy elfelejtsük ezt a tapasztalatot, és kezdjük a mi történelmünket is 1945-ben. Mert ekkor történt igazából olyan pozitív dolog, amiről érdemes beszélgetni. Nyugat-Európában ezt a történelmi amnéziát tanítják. A szerző azt akarja, hogy kigyógyuljunk az amnéziából és tekintsünk előre.

A könyv mindazonáltal egy bátor esszé, amely folyamatosan provokálja az olvasót. Biztos vagyok benne, hogy nagy vitákat szül, de ez jó, mert az igazi történelem ütköztet, olykor botrányt gerjeszt. A szerzőnek két célja van: máshogy gondolkozzunk az első világháborúról és arról a világról, ami 1918 után született meg, valamint máshogy gondolkozzunk Magyarország múltjáról, és ne mások szemüvegén keresztül lássuk saját történelmünket. A könyv végén azt írja: a magyarok túl szigorúan ítélik meg saját múltjukat. A kérdés nemcsak az, hogy szigorúak vagyunk-e vagy sem, hanem, hogy ki ítéli meg a saját múltunkat? Mi vagy mások? A könyv egyértelműen amellett áll ki, hogy ne mások döntsék el, hogyan nézzük a múltunkat, hanem mi magunk.

Nyugaton egy elég buta kampány folyik a tanterv dekolonizálásával kapcsolatban. Amit  Schmidt Mária ír, az igazából dekolonizálja az elmét, és megpróbálja »dekolonizálni« a magyar történelmet. Kimutatja hogyan, miből született meg az új világ és hogyan épült fel a két nagy háború közötti Magyarország. Ha megértjük, akkor büszkék lehetünk arra, amit Magyarország elért a húszas és a harmincas években. Egy önálló, igazi magyar szempontot hoz elő a gondolatmenetével.

A könyv második része számomra különösen izgalmas volt. Azért, mert a nyugati szemüvegemmel látom, hogyan ír egy igazi magyar a magyar történelemről. Érezni lehet, amikor Magyarországról ír, akkor történelmi zászlót bont. Amikor Magyarország szerepéről és az első világháborúról ír, dühös lesz, érezzük a haragot, a haragját. Azt írja például a háborúról, hogy ez nem a mi háborúnk volt. Nem mi kezdtük, nekünk semmi jó nem származott  belőle, ennek ellenére kénytelenek voltunk végigszenvedni. Nagy baj volt, hogy nem tudtunk kimaradni belőle. De az igazi tragédia szerinte az volt, hogy nem készültünk fel a vereségre, mert arra mindig fel kell készülni. És itt felhívja a figyelmet egy fontos pontra: Magyarországnak nem volt önálló külpolitikája és nem volt önálló politikai vezetője sem.  A vezérkérdés, ami meghatározó, pláne 1918 után, fontos témája a könyvnek. Igazából minden ország jövője attól függ, milyen vezetője van. Ezzel foglalkozott Max Weber német szociológus is. Szerinte a vezérkérdés volt ekkor a legfontosabb Németországban, meg Közép-Európában is. A könyv releváns kérdése, volt-e nekünk valódi, önálló, erős vezetőnk, aki tudott volna építeni egy új országot? Sajnos, 1918 ̶ 1919-ben nem volt.”

Frank Füredi recenziója Schmidt Mária új könyvéről (Új világ született 1918-1923​).

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 44 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2019. május 14. 07:12
„A nyugati történelem az első világháborúval kapcsolatban amnéziától szenved." a hazudozás nem amnézia...
OberEnnsinnen
2019. május 13. 15:48
Frank Füredit láthattuk-hallhattuk a Hír Tv-n. Ő egy tisztán látó, nagyon értékes ember. Bár nem ismerem közelebbről, talán John Lukácshoz hasonlítható. Ez mindent elmond róla, becsüljük és hallgassuk és tanuljunk.
navis praetoria
2019. május 13. 14:37
"ez nem a mi háborúnk volt." Ez azért nem egészen így van. Az expanzív orosz birodalom pánszláv alapon évek óta le akarta szakítani Magyarországról a szlávok által is lakott területeit (Felvidék, Délvidék), plusz a románoknak igérte Erdélyt, meg Kelet-Magyarországot a Tiszáig. Pont az orosz veszély miatt került sor annak idején a Kiegyezésre Ausztriával. A cári titkosrendőrség, az Okhrana, a kor Al Kaidáján, a szerb Crna Ruka-n (Fekete Kézen) keresztül terrorista merényleteket szervezett Ausztria-Magyarország területén. Azért az ilyesmit nem lehetett hátradőlve, kávét kérve szemlélni. A korabeli szemszögből nézve nem volt előrelátható, hogy a háború ilyen hosszú ideig fog tartani és ennyi véráldozatot követel. Franciaország 1870-ben gyorsan összeomlott. Nem mellesleg ha az oroszok kezdik, akkor sem lett volna kevésbé véres. A katasztofát Amerika beavatkozása váltotta ki a nyugati fronton, és az, amit a recenzált mű helyesen megállapít: a magyar vezetés nem készült előrelátó módon a háború végére - így, vagy úgy. Már legkésőbb 1917-től kész tervvel kellett volna rendelkezni és a végrehajtására alkalmas elszánt emberekkel, akik adott jelre akcióba lépnek. 1918 vezetői hiba volt. Selber schuld.
terra
2019. május 13. 14:30
Füredi egy nagyon okos ember. A Hírtv-ben (a Terc c. műsorban) magvas és érdekes dolgokat mondott, érdemes megnézni. Ebben a cikkben is nagyon rátapint a lényegre: "Magyarországnak nem volt önálló külpolitikája és nem volt önálló politikai vezetője sem. A vezérkérdés, ami meghatározó, pláne 1918 után, fontos témája a könyvnek. Igazából minden ország jövője attól függ, milyen vezetője van. Ezzel foglalkozott Max Weber német szociológus is. (...) A könyv releváns kérdése, volt-e nekünk valódi, önálló, erős vezetőnk, aki tudott volna építeni egy új országot? Sajnos, 1918 ̶ 1919-ben nem volt." "Megtanultuk Trianonban, hogy milyen veszélyes, ha a határokat nem veszik komolyan. Milyen érzés az embereknek, ha reggel felkelnek és azt taoasztalják, hogy másik országban laknak. Mit jelent ez nekik? És most, majdnem száz évvel később, pont ilyen politika van a világon. Ahol a szuverenitás, a nemzetállami határok nem jelentenek semmit a nyugati elitek számára. Sőt, azt mondják, a határok rossz dolgok, ezért másképp kell gondolkozni róluk. Ha értjük a történelmünket, akkor tudjuk, milyen komoly problémákkal nézhetünk szembe a jövőben, ha így gondolkodunk."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!